INGYEN SZÁLLÍTÁS 35 000 FT FELETT!
Nyugodtan merem állítani, hogy a Riddim wobbler, legyen szó süllyedőről vagy felúszóról, egyike a legjobb és legsokoldalúbb balinos műcsaliknak a magyar piacon. Hogy miért? Szerintem több tényező is eredményezi: messzire és pontosan dobható, nagyon széles sebességtartományban és változatos stílusban vezethető, a színek pedig a magyar vizeken szerzett tapasztalatok nyomán születtek meg. Mindezen objektív okokon túl van a csali mozgásában, az általa leadott rezgésekben valami egyedi, ami már egyszerű bevontatásnál is vonzza a halakat. Bizonyára szerepe van ebben a csali testében levő nagyméretű, dobást segítő acélhengernek, amely a mozgás ütemében kotyog, valamint az apró, diszkréten zörgő golyócskának a farokrészben.
Egy kissé részletesebben kifejtve: a balinhorgászatban talán mindennél fontosabb a műcsalit a megfelelő pillanatban, minél gyorsabban és minél pontosabban a megfelelő helyre juttatni. Tapasztalt balinhorgászok jól tudják, hogy ez általában lényegesebb szempont, mint a műcsali színe, mozgása, milyensége. A táplálkozó balinok orra elé dobott műcsalira igen gyakran a vízbeérés pillanatában bekövetkezik a kapás. Nyilván itt sem teljesen lényegtelen, hogy mit dobunk oda, például hogy hogyan, mekkorát csobban, vízreérés után milyen gyorsan süllyed, vagy pedig lebeg a vízfelszínen. A kapás ugyanis a vízbe csobbanás pillanatában, de az azt követő másodpercekben is bekövetkezhet.
A süllyedő és a felúszó Riddim70 wobbler is egyaránt kiemelkedően jól dobható, meg merem kockáztatni, hogy az ismert terelőlapos, rendes verető mozgásra képes wobblerek közül a legjobban dobhatók legszűkebb élmezőnyébe tartoznak. A dobástávot számtalanszor megmértem: 0,10 mm-es névleges átmérőjű (a valóságban nyilván jóval vastagabb) 4-es fonású fonott zsinórral, 213 cm-es, 7-28 grammos közepesen feszes bottal, széles dobú, 40-es méretű orsóval dobva a süllyedő, 12 grammos Riddimmel 47-50, a felúszó, 10,5 grammos változattal 44-47 méter közötti dobástávot lehet hátszél nélkül elérni. Ez a távolság elenyésző a balinólmokkal, pilkerekkel megdobható távokhoz képest, de bőven veri a balinos wobblerek túlnyomó többségét. Nyilván közel lehet menni csónakkal, gázolva, vagy olykor partról is a balinokhoz, de ilyenkor is abszolút jellemző, hogy hol itt, hol ott csattan egy rablás és aki halat is szeretne fogni, annak nincs ideje a rablást látva közelebb lopózni, azonnal oda kell dobni, különben csak egy múltbéli esemény lesz a rablás, nem fogási esély.
A nagy dobástáv mellett legalább ugyanilyen fontos, hogy ezek a csalik mindig egyenesen, kóválygás nélkül repülnek, úgyhogy a várható dobástáv kiszámítható, a csali pontosan oda repül, ahová a horgász dobja, nem végez hirtelen, önkényes irányváltoztatásokat, nem pörög be, nem oldalaz a levegőben.
Ha valaki esetleg mégis azt tapasztalná, hogy a csalija nem nyílként süvít a levegőben, hanem kissé szitál, annak egyetlen egy oka lehet: a kelleténél kisebb dobósúlyú bottal próbálkozik, amiben nincs elég erő ahhoz, hogy megfelelő kezdősebességet megadja a dobásnak. Egy gerincesebb bottal próbálkozva jelentős javulást fog tapasztalni.
Ami a bevontatás sebességtartományát illeti, ebben a felúszó Riddim verhetetlen: egészen kínosan csigalassú tempónál is szépen remeg, ugyanakkor stabilan bírja a leggyorsabb vontatást is. Ugyanazzal a csalival lehet éjjel a felszínen végtelenül lassan vontatva süllőket fogni, amit reggel a vadul raboló balinok közt őrült sebességgel teker az ember.
A süllyedő Riddim már nem annyira kedveli a nagyon alacsony tempót, inkább közepes sebességgel vezetve van elemében, a felső sebességhatár pedig még magasabb, mint a felúszó változatnál.
A különböző vezetési stílusokat és horgászati helyzeteket, amikor eredményesen használtam a Riddim wobblereket, egy-egy rövid leírással és fotóval mutatom meg nektek:
1. Beesőre. Hűvös, borongós május volt, tiszta víz. Ez a balin a part közelében hajtotta a küszöket, hol itt, hol ott csattant a rablása. Sokszor lemaradtam róla, de sikerült kifigyelnem azokat a pontokat, ahol előszeretettel lendült támadásba. A riadozó kishalakat figyelve próbáltam kiszámítani, hol és mikor fog rabolni. Végül egy rövid, alsó dobással sikerült telibe találnom: a süllyedő Pink Ladyt a vízbeérés utáni másodpercen belül kapta el az ívás nyomait még magán viselő, sovány balin.
3. Lassan, mélyen vontatva, hosszú megállításokkal a fenékre süllyesztve. Szintén mólón, de már az ősz derekán, a víz közepes tisztaságú volt, vékony felhőzet szűrte a napsütést. A móló körül küszök vonultak a fenék közelében. Bár a felszínen is látható volt olykor egy-egy rablás, a kapások egészen a fenékközelben, a süllyedő csalira érkeztek. Ezúttal is a süllyedő Pink Lady volt a nyerő.
4. Szélsebesen, folyamatosan vontatva. Kora ősz volt, kristálytiszta víz, napsütés, sok küsz és elég sok, magányos rablás. Hosszú ideig eredménytelenül dobáltam a rablásokra, végül minden mindegy alapon gondoltam, dobok még néhányat és megpróbálom olyan gyorsan húzni, amilyen gyorsan csak tudom. Természetesen azért ekkor is igyekeztem rablásra dobni. A karom majd leszakadt, de ez hozta meg az eredményt egy gyönyörű, kövér balin képében. A csali a süllyedő Pearl Missy volt.
5. Éjszaka, lassan vontatva. Ritka szerencsém volt, a közelgő hidegfrontot hozott szél által keltett nagy hullámok elől egy védett részre húzódott kishalak közt balin- és süllőrablásokat vettem észre az éjszakában. Némi parti fény adott minimális világosságot. A felúszó Fluo Zombiet lassan, folyamatosan a felszín közelében vontatva, erős rántással jelentkezett a balin.
6. Éjszaka, hullámzásban, rablásra dobva. Az éjszaka második felében kezdett megerősödni a szél, ami egyre nagyobb hullámokat korbácsolt. A dobástáv határán erős loccsanós rablást hallottam. Az oldalhátszél segítette a dobást, de hasat is fújt a zsinórba. Alig ért vizet a csalim, amikor nagy fröccsenéssel kapta el egy komoly, öreg balin. A rántását a zsinórhas ellenére is jól éreztem. A csali a felúszó Fluo Zombie volt.
7. Éjszaka, lámpafény alatti rablásra dobva. Májusi éjszakán a kikötő lámpája alatt gyülekező küszök között kb. percenként rabolt a balin. A rablásra várva, azonnal odadobtam a süllyedő Pink Ladyt és a felszín alatt mintegy 30 centire, elég tempósan húztam. Első dobásra nekiment, de elhibázta. Ezután hosszabb ideig kellett várnom a következő rablásra, de ezt is sikerült pont túldobnom, és a hasonlóan tempósan húzott wobblert ezúttal nem hibázta el a balin.
8. Délelőtt, erősen hullámos, zavaros vízen. Napos, meleg kora nyári reggelen egyre nagyobb hullámok korbácsolták a móló kövezését. A kezdetben tiszta víz hamar zavaros lett. A távoli rablásra, széllel szembe dobott, majd gyorsan tekert Dark Lord színű wobblert hatalmas rántással verte le a balin.
9. Délelőtt, rekkenő hőségben a móló előtt cirkáló látott halra dobva. A balinrablások már abbamaradtak, de a balinok még fel-feltűntek a móló kövezése előtt, látszólag unottan úszkálva. Az enyhén fodrozódó, tiszta vízben a látott hal előtt tisztes távolságban, folyamatosan, vadul rángatva vezettem a süllyedő HF Blue színű csalit. Az első hal az éppen partot érő csali mögül fordult le, de a második már kíméletlenül rávágott a betegesen cikázó, de lassan haladó Riddimre.
10. Kora hajnalban, hínárfolt mellett jerkelve. A hajnal nagyon csendes volt, rablások nélkül. Nem sok reménnyel dobáltam, jobb híján a tiszta vízben néztem, milyen szépen cikázik ide-oda a tiszta vízben jerkelt felúszó Fluo Zombie. Hirtelen egy ezüst villanással rontott elő egy sovány balin a hínárfolt mögül.
11. Kora hajnalban kezdődő első balinrablásokra dobva. Az első balinrablások csattantak, amiket azonnal célba vettem a felúszó Pink Ladyvel. A rabláson túldobva, közepes tempóban, magasra tartott bottal a felszínen vezetve, meg-megpöccintve vezetett csalit tüntette el egy burványban a balin.
12. Hajnali "kishalfocin" a rablásra dobott, szélsebesen tekert wobblerrel. A balincsapat összeállt rövid időre egy reggeli vadászatra. A rablások hullámokban ismétlődtek, de másodperceken belül több balin is fröcskölt egymás közelében. A süllyedő Pink Ladyt a lehető leggyorsabb tempóban vezetve sikerült őket kapásra bírni.
13. Kora reggel szórványosan rabolgató balincsapat közé dobva, a felszínen meg-megpöccintett csalira. A balinok ott voltak, rabolgattak, de nem voltak igazán aktívak. A Golden Ayu színű, felúszó wobblert közéjük dobtam és hosszan pihentettem a víz felszínen, majd nagyon lassan, apró kis húzásokkal közelítettem magam felé. A halak többször kíváncsian felburványlottak mögötte, míg az egyikük nem bírta tovább cérnával és hatalmas vetődéssel csapott a vízen lebegő, kishalszínű csalira.
Gyanútlanul sétáltam, amikor balinrablást láttam egy olyan helyen, ahol előtte soha és azóta sem találkoztam balinnal. Az első dobást a Pearl Missyvel indítottam, egy rontott kapás lett az eredménye. Dark Lordra cseréltem és a következő két dobás két halat eredményezett. Nem fotóztam le őket, mert azt hittem, hogy megy a fejemen a kamera - nem ment...Itt azért már sikerült bekapcsolni a GoPrót és volt még Dark Lordra éhes balin a vízben szerencsére :)
Azoknak, akik még nem próbálták a Rico Boss110 wobblert: a videó első felében az éjszakai süllőzésnél annyira bevált lassú, felszíni vezetés látható. Itt a wobbler élénken billeg, a háta tolja a vizet és ingerlő V alakú hullámot húz a felszínen. A testében levő 2 nagy golyó ilyenkor ide-oda gurul, nagyon egyedi és vonzó hangot hallatva. Hatalmas élmény, amikor az éjszakában ledurrantják a süllők a felszínről! A videó második felében a csukára bevált gyorsabb, változó sebességű vezetés látható, vízközt. A csukák nagyon szeretik az ilyen meg-meggyorsított csalimozgást. A videón láthatónál lényegesen gyorsabb tempó is nagyon eredményes tud lenni!
Végre tiszta víz, viszonylagos szélcsend és napsütéses idő jött össze hétvégére, úgyhogy levideóztam a Rico Riddim mozgását. Minden színnel próbálkoztam, de a Fluo Zombie volt egyértelműen a leglátványosabb. Húztam lassabban, gyorsabban, nagyon gyorsan, rángatva, pöcögtetve és szakaszosan és dobtam is vele néhányat. Az orsóm 85 cm-t húz be egy hajtókarfordulatra, a videó végén kis erőfeszítéssel meg lehet számolni a fordulatok számát. Akinek nincs kedve, annak elárulom, hogy 56-57 fordulattal tekertem ki, azaz 47-48 méter volt a távolság. Ha egy kicsit megerőltetem magam, az 50 métert is elérhettem volna. Érdemes megfigyelni, hogy a tőlem telhető leggyorsabb tempóban húzva sem tér ki, nem fekszik ki, nem csap fel, hanem nyílegyenesen jön. Nyáron ezzel a szuperszónikus sebességgel nagyon jól működött balinra.
Napfelkelte, rikácsoló csérek és egy hatalmas ütés a Pink Ladyre. Welker Gabival mentünk pecázni, én hajnalban még megpróbálkoztam a parti süllőfogással is, majd ahogy "kivityogott", ahogy Kaposváron mondják, csónakba szálltunk. A napfelkelte előtti pillanatokban nagy rikácsolással érkeztek meg a csérek a helyszínre, ami mindig jó jel és ezúttal sem okozott csalódást. Már láttunk néhány rablást, amikor dobástávon belül (a Rico Riddimmel az 50 méteres táv is megdobható) fröcskölt egy balin. A videón látszik is a rablás egy pillanatra, a kép bal szélén. A wobbler néhány méterrel a rabláson túl ért vizet, a vízbeérkezés pillanatában már átváltottam a felkapókart és azonnal megkezdtem a bevontatást, jó erős tempóban. Mindketten feszülten figyeltük, hogy mi történik, amikor a csali a rablás helyére ér, de Gábor volt az, aki tökéletes szinkronban mondta be a kapást: villámgyorsan vágott a balin a Pink Ladyre. Az akadás nagyon szerencsés volt, könnyű volt a halat a horogtól megszabadítani. Mindenképpen megéri a horgok szakállát lenyomni a csalin!
A Rico Riddim mintapéldányainak tesztelése során jöttem rá, hogy az eredeti, 3X-es erősségű tengeri horgokat érdemes könnyebbre cserélni, mert így lényegesen jobban mozog a csali. Az új, 5-ös méretű VMC 9650 horog nagyon jó akadási arányokat eredményezett, sőt egyszer egy olyan balint is megakasztottam vele, amit amúgy nem szerettem volna (a...
Ezen a nyári éjszakán nagyon összeálltak a rablók egy kupacba. Próbálkoztam mindenfélével, de csak egy sügeret fogtam a kis fehérrel, pedig tudtam, hogy ott vannak a halak. Eszembe jutott, hogy ideje lenne felraknom a Pink Ladyt. Ezután gyakorlatilag minden dobásra kapásom volt, sok rontás után úgy éreztem, ideje fennem egyet a horgokon. A...
